Történetünk

A Rákospalota-Kertváros népesedése az 1920-as években a Grófi úton (ma Károlyi Sándor út) történt nagyarányú parcellázás következménye volt. Az 1930-as években nehéz feladatot jelentett a Főplébánia számára, hogy e távol élő hívek lelki gondozását elvégezze, ezért arra kérte Oetter György plébános a Váci püspökséget, hogy a Magyarok Nagyasszonya Plébánia hatásköréből az Egyházi Hatóság vonja ki a Kertvárost.

A kérés 1944. november 10-én teljesült, amikor Pétery József váci megyéspüspök megalapította az új egyházközséget, amely a továbbiakban, mint önálló lelkészség működött. Az egyházközség védőszentje Árpád-házi Szent Margit, első lelkipásztora pedig Nemes István atya lett. A lelkészséget 1979-ben Bánk József megyéspüspök plébánia rangra emelte, első plébánosává pedig az új lelkipásztort, Kádasi István atyát tette.

A lelkészség 1968-ban költözött át a Károlyi Sándor út 105-be (akkori nevén Ifjúgárda út 105.), amely épületet Nemes István atya családi örökségéből vette meg. A plébánia-épület jelenleg is ezen a címen található. A családi háznak épült plébánia fokozatosan bővült és újult meg a hozzátartozó udvarral együtt. A plébánia-udvaron található Lourdesi barlang 2010-ben készült el.

Budapest-Rákospalota-Kertváros Árpád-házi Szent Margit Plébánia

Szent Margit Plébánia

Az új templom megépüléséig a szentmiséket a Gyóni Géza téri elemi iskola folyosóján tartották. Mivel a hívekben egyre erősödött az igény az önálló templom iránt, ezért 1943-ban (egy évvel az önálló egyházközség alapítása előtt) megalapítják a "Templomépítő Bizottságot", egyben megkezdődik az anyagiak gyűjtése.

Az inflációra való tekintettel a hívek aranyat (ékszereket) adtak össze, hogy abból fedezzék a kiadásokat. Az egyházközség ezenkívül megvette Budán egy romház épületanyagát a leendő templom építéséhez. Az építési anyag 950 gramm aranyba került, ebből 450 gramm Nemes István atya felajánlása volt. A szállítási és építési munkákat a szakemberek vezetésével a plébános és a hívek végezték.

Az alapkőletétel 1946 őszén történt, a falakat 1947-ben húzták fel. Az eredetileg plébániának épülő templomot 1949 november 6-án egy bérmálás keretében szentelte fel Szabó püspök úr.

A templom az évek során folyamatosan épült-szépült (torony, templomkert, külső-belső festés).

A templomkert 1992-ben, a "Szabad Föld" által meghirdetett legszebb templomkert verseny harmadik helyét nyerte meg.

1994-ben a templomkertben elkészül a Lourdesi barlang.

2003. május 24-én dr. Paskai László bíboros úr megáldotta az új urnatemető-altemplomot.

Rákospalota-Főplébániától leválasztott területen lelkészség alakult, 1944. november 1-jén. A kezdeti időben az Alig-téri iskolában és a szervező lelkész lakásán végezték az istentiszteleteket. Nehéz kezdés után a Rákospalota-várostól adományozott 800 négyszögöles területen, a szervezô lelkész Nemes István, a Templomépítő Bizottság, és a hívek összefogásával elkezdődött a kápolnatemplom építése. A félig kész templomot (300 m2) Dr. Pétery József váci megyéspüspök úr áldotta meg, 1949. november 6-án, Árpád-házi Szent Margit tiszteletére. 1967-ben a lelkészség a jelenlegi lakásba költözött, amelyet Nemes István atyától örökség címén megkapott az egyházközség. Hála, köszönet érte! 1979-ben a lelkészség plébánia lesz. 1992-ben egy országos pályázaton vett részt, „a legszebb templomkert” – címen, és az eredmény 3. helyezés lett. A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a váci egyházmegyétől az esztergom-budapesti főegyházmegyéhez.